Számadás

Szinte kötelező (kivált ebben az életkorban) végiggondolni, mivel is telt az elmúlt esztendő. Először is jó sok munkával. Innen üzenem mindenkinek, aki a tanárok munkáját lekutyapicsázza, hogy csak néhány hétig csinálják utánunk. Igaz, Berlinben a kötelező óraszám - szerintem - extrém magas: teljes állásban heti 28 óra. És ehhez még havonta néhány ingyenes túlóra is jár. Amit sajnos ebben az évben már nem úsztam meg, annyira sok volt a beteg kolléga. Berlinben havonta 3 napot bemondásra otthon maradhat az ember és sokan sajnos menetrendszerűen ki is használják ezeket a szabadnapokat. Szóval az időm nagy részét sajnos a meló vitte el. De azért szerencsére nem teljesen. Jó sok helyre eljutottam azért: Lengyel tengerpart, Ostsee, Lengyelország, Csehország, Bécs, Észak-Macedónia, Albánia (ahová azt hittem, sosem utazhatok, és ez már a harmadik utam volt ebbe a gyönyörű országba), Montenegro - hogy csak a nagyobb kirándulásokat említsem. Mondhatnám, hogy üröm az örömben, a pénztárcám minden kártyámmal és iratommal elveszítése valahol Albániában, de mivel senki nem szívta le a bankszámlám és az irataim valami fergetegesen gyors tempóban pótolhatóak voltak, így azért nem okozott nagyobb gondot. (Kivált, hogy az euró tartalék és az útlevelem a hátizsákomban volt gondosan lecippzározva, így még haza is tudtam gond nélkül jutni.)  Minden szünetben hazajöttem, ami szintén egy kisebb kaland (és egyre drágább). Új, az előbbinél sokkal nagyobb és jobb lakásba költöztem, egy sokkal jobb környékre, ami manapság Berlinben szintén egy kisebb csoda. Nagyon szeretek itt lakni, a hatalmas - kertre nyíló - balkon tavasztól késő őszig megtöbbszörözi a belakható teret. A munkámban megbecsülnek, vannak jobb és nehezebb napok. Akad olyan is, amikor hosszasan elgondolkodom, akarom-e én ezt tovább csinálni, de aztán mindig az az egyenleg, hogy ez egy vállalható kompromisszum. A szüleim többé-kevésbé még jól vannak, a fiam doktori ösztöndíjat kap (közgazdaságtanból doktorál). Van tartalékom, nem okoz gondot egy utazás vagy egy elromlott háztartási gép pótlása, szóval nem szűkölködöm. Erre szokták azt mondani, hogy bárcsak a következő év is legalább így sikerülne. És tényleg, ennyit kívánok, illetve újra jó pár kiló mínuszt. De ez tényleg csak rajtam áll és meg is fogom csinálni. Vannak még álmaim, terveim és szerencsére erőm is a megvalósításhoz. Kell ennél több? Szerintem nem. Nektek is legalább ennyit kívánok, illetve azt, hogy amit el szeretnétek érni, az megvalósulhasson.