Leszart - most mit szépítsem.
Micsoda hét! Úgy látszik minden napra jut valami remek dolog - ezt igencsak irónikusan értem. Ma reggel az S-Bahn megállójában vettem észre, hogy a hátizsákom mindhárom fakkjának cippzárja nyitva maradt. Ez sajnos nem egyedi eset. Képtelen vagyok korán reggel bármire koncentrálni, nekem az óracsörgésre kelés egy horror. (Csoda, hogy eddig még nem lopták ki mindenem.) Sajnos nem csak ezt konstatáltam: egy repülőgép méretű madár nagyon jó célzóképességgel úgy eltalált, hogy a háromból két fakk tele lett az ürülékével. Arra gondolni sem mertem, hogy a kabátom hogy nézhet ki, nagyjából katatón állapotban szálltam föl az S-Bahnra és teljesen kiütve utaztam rajta. Semmire, de semmire nem voltam képes gondolni, szerintem életemben először ürült ki úgy az agyam, hogy szinte meditáltam. Mikor leszálltam, csak akkor szedtem össze magam és kármentésbe fogtam. Amit nem tartottam feltétlenül és pótolhatatlanul fontosnak, azokat kihajítottam, amit tudtam, nagyjából kitörölgettem (na ezért is jó, hogy sosem indulok el víz és több kilogramm papír zsebkendő nélkül), bezártam a táskám és úgy csináltam, mintha mi sem történt volna. A suliban konstatáltam, hogy a kapucnimon is lett egy kis folt (nem is olyan kicsi) azt a mosdóban még kimostam. Szerencsére ma csak négy órám volt, gyorsan hazaértem. Itthon mindent kiszórtam az előszobában és mentek a cuccaim, a hátizsákommal egyetemben a mosógépbe. Két munkafüzet a veszteség, ezeket megrendelem újra. Még szerencse, hogy a laptopom ma pont nem volt nálam, mert bizony az is telibe kapta volna. És még mindig csak kedd van. Mi jön még? Hát remélem, hogy egy, a guanóval arányosan méretes lottó nyeremény. Mert most gyorsan játszom egyet, hiszen a babona szerint ma szerencsém lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése