Na, ez a hét is jól kezdődött

Egy hete érkeztem vissza Berlinbe Magyarországról és olyan jót futott az autóm, hogy a második tankolásból alig használtam benzint. Nem akartam/nem tudtam a szünet után azonnal ridegtartásba visszailleszkedni, így megengedtem magamnak, hogy a hétvégéig még autóval járjak a suliba. Azzal nyugtattam magam, hogy folyton szakad az eső, ennyi jár nekem. De ma reggel már nem volt pardon, vissza kellett állnom a normális üzemmódba, úgyhogy szépen elkutyagoltam a Ringbahnig.  Ez a vonat egy remek találmány amúgy, mert körbefonja a belvárost és két irányba, csúcsidőben ötpercenként mennek a szerelvények, millió csomópontot és átszállási lehetőséget érintve. Valaki tényleg remekül kitalálta, de az üzemeltetésével egyre több a probléma. Állítólag azóta, mióta a teljes berlini S-Bahn hálózat működtetését átvette a Deutsche Bahn és a befektetés minél gyorsabb megtérülése érdekében leépítette a karbantartást egy minimum szintre. Nem tudom, hogy valóban így volt-e, de, hogy baj van, az biztos. Ma például rögtön az a felirat fogadott, hogy az S-Bahnok teljesen összevissza közlekednek - állítólag - orvosi beavatkozás miatt. Általában Signalstörung (a jelzőrendszer hibája) szokott a probléma okaként szerepelni, illtve rendőrségi bevetés szokott még keresztbe tenni. Rögtön azzal kezdtem a hetet, hogy öt perc helyett húszat vártam. Persze olyan zsúfolt szerelvény érkezett azután, hogy nem fértem föl, azt hittem , megüt a guta. De aztán bevettem a leszarom tablettát (megígértem magamnak, hogy ez lesz idén az egyetlen gyógyszerem) és kivártam a következő, már nem annyira telített járatot. Szerencsére azon már régen nem stresszelek, hogy elkésem. Hazafelé az U-Bahnnal volt fennforgás, az első három megállónyi távot nagyjából lépésben tette meg Ezt is sztóikus nyugalommal fogadtam. A diabethológián azonban még egy tablettára szükségem volt, hogy ne küldjem el a teljes személyzetet a fenébe: decemberben, amikor az orvosom fölírta az insulin beadásához szükséges tűket, zárva volt a patikájuk, ahol ezeket ingyen rendelkezésre bocsátják. Háromszor próbáltam meg megszerezni azokat, mindig azt mondták, hogy a következő héten már biztosan nyitva lesznek. Közben eljött a karácsonyi szünet, hazautaztam. Ma bölcsen felhívtam őket, hogy ne menjek hiába: nyitva van, nyugtattak meg. Ja, tényleg, nyitva volt, de nem fogadták el a receptet, ami időközben lejárt. Remek. Még jó, hogy tudtam olyan csúnyán nézni, amire gyorsan nyomtattak a recepción egy újat.