Egy tizennégy éves fiú (mélyszegénységben élt kilenc testvérrel) agyonvert egy idős asszonyt. Borzasztó. Egy két és féléves kislányt elsodort a folyó és belefulladt. Iszonyat. Egyik esetben sincs leírva, hogy roma családokkal történt, de mindenki tudhatja, hogy róluk van szó. Megy is az észosztás: ezek csak a megélhetésért szülnek...a szülő a hibás, mert csak szülnek, de nem vigyáznak a gyerekre...az anyát is vízbe folytanám (így írta)...folytathatnám az ítélkező, elítélő, mocskolódó, fennsőbbséges bejegyzéseket, rettenetes helyesírással és kisiskolás fogalmazással. Igen, az internet népe megint megkapta az impulzust, hogy különbnek érezhesse magát és ezt ki is fejezze. Meg is teszik, nagy magabiztossággal.
Ahol fölnőttem, a mai napig van cigánytelep. A hatvanas években építettek - a kunyhókat kiváltandó - néhány "cs" lakást. A "cs" csökkentett minőséget vagy valami ilyesmit jelentett, mert a nagycsaládok egy szoba konyhát kaptak. A legvidámabb barakkban így indult a romák felzárkózása: cigánytelepen, rossz lakásokkal. Budapesten, illetve a környező településeken voltak olyan segédmunkák, amiket tanulatlanul is el tudtak végezni, mentek is dolgozni, később már építkeztek, a gyerekeik iskolába jártak. De az általános iskola után nagy volt az esély az elkallódásra, mert a szakmunkásképzők már nem azt az elfogadó, védelmező közeget biztosították, mint a falusi iskola. Keveseknek sikerült az áttörés, de azért már akadtak, akik szakmát szereztek, néhányan pedig felsőfokú végzettséget is. De a rendszerváltozás után a gyárak bezártak, a segédmunkások elsőként kerültek az utcára és esélyük sem volt új munkát találni. Megtorpant az integráció. Az általános iskolát is bezárták a faluban egy időre, mert a szabad iskolaváltás következtében már csak roma gyerekek jártak oda, de még közülük is az igyekvőbbek a szomszéd településre vitték át a gyereket. Amikor tanítottam, legalább hat roma gyerek volt az osztályomban, de nekem semmilyen problémám nem volt velük. Aranyos, kedves, helyes gyerekek voltak. Maximum a kiránduláson én adtam nekik egy kis zsebpénzt, hogy ne csak nézzék, ahogy a többiek édességet vásárolnak maguknak. Milliárdokat szórtunk ki az elmúlt évtizedekben teljesen rosszul, megalapozatlan látványfelzárkóztatásra, és soha nem az ahhoz igazán értő, a helyzetet ismerő és annak változtatására valamiféle elképzeléssel rendelkező szakemberek döntöttek ezeknek az összegeknek a sorsáról. Nem tudom, hogy a szülőfalumban most mi a helyzet, de gyanítom, nem rózsás. Pedig a főváros közelsége még mindig több lehetőséget biztosít, mint egy borsodi, baranyai kis zsákfalu. Régen ezeken a településeken a téeszek adták a munkát. Azok sincsenek már. Nem állítom, hogy nincs nagyon sok gond, probléma, hogy nincs lopás, rablás, hogy némelyik mélyszegény, nagyjából analfabéta családdal könnyű az együtt élés. De látnunk kellene az érem másik oldalát is, ahol a politikának szándéka sincs ezeknek a problémáknak a megoldására. Igazából soha nem is volt. Messze vannak, és a választások előtt nagyon olcsón megvásárolható ezeknek a nyomorult embereknek a szavazata. A hatalomhoz ennyi kell, ennyi elég is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése