Ma csak négy órám volt, korán indultam a suliból haza. Az egyik buszmegállóban nagyon sok tinédzser szállt föl, feltehetően nekik is rövid napjuk volt. (Nálunk is rengeteg óra marad el, annyi a hiányzó kolléga, hogy nem győzzük helyettesítéssel.) Az előttem lévő ülésre is lehuppant két tizenéves. Nehéz meghatározni a korukat, azt mondanám úgy tizennégy év körüliek voltak. Az egyik gyufát kezdett gyújtogatni, ami már maga is idegesítő volt a tömött buszon. De amikor az elégett gyufát a telefontöltő nyílásába kezdte gyömöszölni (modern busz volt), nem bírtam tovább és rászóltam. Fölkészültem egy csapat fiatal flegma, cinikus, esetleg bántó megjegyzéseire, de semmi. A srác kelletlenül abbahagyta a rongálást, a társa pedig kifejezetten a nyílás elé helyezte a kezét, mintegy jelezve, vették az adást és igazam van. Ennek persze örültem, de azt sosem fogom megérteni, miért okoz bárkinek is örömöt valaminek a tönkretétele. A buszvégállomás szélfogójának üvegoldalait például ripityára törték. Biztosan hülyén halok meg, de tényleg nem értem, miért jó ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése