"Eddig, ha a kulturális intézmények szorult helyzetbe kerültek, hívták állam bácsit, aki – ha tehette – segített. Eljött az idő, hogy igyekezzenek megtalálni a potenciális fogyasztóikat" - mondta Csák János miniszter. Helyes, kezdjük mindjárt a NER-sajtóval. Nézzük meg, mire mennek az állam bácsi nélkül! Iaz, hogy ezeknek az újságoknak közük sincs a kultúrához, hát akkor annál inkább éljenek meg az olvasóikból és civil mecenatúrából. (Csekonics báró, nyisd a bugyellárist!) Aztán lássuk mondjuk a Nemzeti Színházat egy állami támogatás nélküli évad után! Közben beszélgessünk el arról, hogy az állam bácsinak honnan is van pénze. Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy azoknak a fogyasztóknak az adóiból, akikre Csák miniszter hivatkozik. Szóval az állam bácsi támogatása valójában a fogyasztók indirekt támogatása, amit sajnos nem igazságosan osztanak el, hanem politikai hasznosság és hűség alapján. Ha Fideszről magyarra fordítom Csák János üzenetét, akkor én így értem: a nem kormányközeli kulturális intézmények a következőkben éljenek meg, ahogy tudnak, hiszen sírni csak a győzteseknek szabad, meg különben is: Isten, haza család...Hát lehet ezzel vitatkozni? Na, ugye, hogy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése