Kitavaszodott. Végre nem az ablakpárkányra hulló esőcseppek hangjára ébredtem. Itt az idő - gondoltam - megnézni a potsdami Barberini Múzeum új kiállítását. Gyors reggeli, rohanás az Alexander Platzra, hogy elérjem a regionális vonatot. Persze, hogy egy perccel később értem oda, mehettem S-Bahnnal. Ami két megálló között tíz percig rostokolt, mert megint valamilyen átépítés zajlik. Sebaj, meleg van, a felhők közül elő-előbukkan a nap, töltődik a lélek-akkumulátor. A múzeum ajtaján tacepao fogad: háromnegyed négyig minden időablakos jegy elkelt. Hoppá, a covid intézkedések megszüntetése után eszembe se jutott időpontot foglalni, pedig ezek szerint kellett volna. Berlinben ez nem szükséges, legalábbis, ahol én legutóbb voltam, simán besétáltunk és megvettük a belépőt. Persze, hogy nem akartam azonnal hazamenni. Céltalanul indultam. Lustán és kényelmesen rakosgattam egyik lábam a másik után és élveztem a jó időt. Szeretem ezt a városkát: csöndes, nyugodt, sok a zöld és gyönyörű épületeket látni. Bár a Sanssouci Kastélyról, a Cecilienhofról, a Filmmúzeumról és a Babelsberg Filmparkról nevezetes, az én kedvencem a Holland negyed a piros téglás mézeskalács házaival. "Véletlenül" ma is épp oda lyukadtam ki. Elbóklásztam a keskeny utcákon és örültem, hogy minden élettel teli. Aztán egy mini piacra keveredtem, ahol csupa olyasmit árultak, amit mostanában nem ehetek. Csábítóak voltak a színek, a formák és illatok, de nem éreztem megrövidítve magam: én döntöttem úgy, hogy az autoimmun problémáim miatt egy ideig mellőzöm a laktózt és a glutént az étrendemből. Tovább bandukoltam, míg elő nem bukkant a kastélypark fala. Megláttam, amint egy messziről alig kivehető keskeny kapun karikázik egy biciklis befelé. Arra vettem az irányt és egy hivalkodó, kerékpáros behajtást tiltó tábla mellett besétáltam. Most csak egy kis kört mentem, és hálásan legeltettem a szemem a többnyire lila krókuszokon. Kocogó városlakók, kutyasétáltatók, gyerekes családok, diákok mindenfelé. Aztán a gyomrom jelezte, hogy ideje visszafordulni. A pályaudvaron ettem egy szelet sült lazacot zöldségkörettel, és közben hősnek éreztem magam, hogy nem a sült krumplit választottam. Kora délután már otthon is voltam. Bár eredetileg festményeket akartam nézegetni, így is jól sült el a rövidke kirándulás. A kiállítás júniusig tart, majd megnézem máskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése