Öregkorára mindenkiből szent lesz. Elfelejtjük, miről álmodtunk fiatalon, mit akartunk másképp csinálni, mint az akkori felnőttek, akik folyton csak azt mantrázták: "Bezzeg a mi időnkben, mi tudtuk még, hogy..." - és sorolták, milyen jól neveltek, szendék és udvariasak voltak. Mennyire utáltam ezt. Nincs ez ma sem másképp. Ami 1848-ban máig ünneplendő forradalom volt, amiért az 1956-os fiatalokat a mai napig hősként emlegetjük, az ma neveletlen, erőszakos, lipsik által fölhergelt csőcselék randalírozása. Másképpen: a mi kordonbontásunk nagyszerű cselekedet volt, a tiétek aljas bűncselekmény. Mondjuk pont ezt a kordon dolgot nem értem, ennél több kreativitást várnék el a tizenévesektől. Szerintem pont rendben van, ha egy fiatal dühös, főleg, ha azt látja, hogy a szülei fölélték előle a Föld nagyjából összes erőforrását, nem hajlandóak kimászni az autójukból és nem tanulták meg a javakkal való felelős bánásmódot. Én is dühös vagyok, de már elég öreg ahhoz, hogy kukákat borogassak. Pedig azt is kell, és utakat lezárni, káromkodva kiabálni, hadd pukkadjanak meg az álszentek. Az senkit sem érdekel, ha százhuszonegyedszerre is szépen elrebegik, hogy "Nem hagyjuk" - főként, mert évtizedek óta azt látjuk, hogy hagyjuk, nagyjából mindent hagyunk. Az új "elit" barmolta szét a társadalmat, ahogy a hatalom megtartásához éppen szükséges volt. Épül egy új kasztrendszer (nem hagyjuk, nem hagyjuk, világítsunk mobiltelefonnal), egyre több a nyomorgó szegény (nem hagyjuk, nem hagyjuk, énekeljük el a Ha én rózsa volnék-ot), és egyre durvább, erőszakosabb a felülre lefelé áramló kommunikáció (na, de ezt aztán már tényleg nem hagyjuk, tüntessünk némán, az olyan trendi)...Aztán ugyan miért sértődnek meg ezek a fiatalok, ha azt kapják a pofájukba, amit megérdemelnek? Még ha Petőfik volnának, de hát nem, csak szaros kölykök, akik azt sem tudják jó dolgukban, hogy mit csináljanak. Hát igen, mi sokkal különbek voltunk: mi csöndben fogyasztottunk, fogyasztottunk és fogyasztottunk és hagytuk, hogy közben elvegyék a szabadságunkat, az álmainkat, cserébe mi a gyerekeink jövőjét tettük tönkre. És még mindig képtelenek vagyunk azzal szembe nézni, mi is a mi felelősségünk mindebben, miért dühösek - és még nem is eléggé - a gyerekeink. A legfontosabb, hogy autóval mehessünk át a Lánchídon és ne épüljenek bicikliutak a városokban, mert akkor nem tudunk kényelmesen elautózni a hat sarokra lévő diszkont boltba. Kispolgári lét. De ne csodálkozzunk, ha legközelebb az autónkat gyújtják föl, elvégre egy virtigli kis forradalomnak ez is a velejárója. És lassan - csigatempóban - érik a helyzet egy újabb borogatós, gyújtogatós, káromkodós ramazurira. Mert addig rebegik, hogy "nem hagyjuk", míg egyszer tényleg beleállnak és nem hagyják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése