Klimakleber - aszfalthoz ragasztva

 
Azt hittem megüt a guta, amikor az egyórás buszút másfél órára nyúlt. Huszonöt elsőssel és ugyanannyi másodikossal ültünk a buszon és próbáltuk elérni az állatkertet hétfőn reggel. Volt időm a buszablakból megszemlélni, hogy az utópályán is állt a közlekedés. Szerdán ugyanezzel a járattal mentünk ugyanebbe az irányba, akkor egy negyedik osztályt vittünk a Schloss Charlottenburg kertjébe. Előtte mondtam a kollégámnak, hogy keressünk alternatív - sínes - közekedést, mert busszal kiszámíthatatlan, de nem hajlott rá. Majd amikor a játszótéren beszélgetni kezdtünk, olyan gyűlölettel fakadt ki a "klimakleber"-ek ellen, akik állítólag hétfőn újra akcióba léptek, hogy csak néztem. Ezek a - többnyire - fiatalok időrő-időre leállítják az autópályákat vagy az autópályának gondolt fő városi utakat, legtöbbször úgy, hogy odaragasztják magukat az aszfalthoz. Innen a név: Kleber=ragasztó. Rögtönzött idegenvezetőnk, a park egyik kertésze csatlakozott,  ő aztán még a biciklis közlekedést is vadul szidta, szerinte a kerékpár csak kirándulásra való, nem mehetünk vissza az időben, milyen már, amikor száz biciklis áll a dugóban. Hát igen, a német autós nemzetdék két kiemelkedő példányát próbáltam arról meggyőzni, hogy én teljesen megértem a fiatalok dühét, igazuk is van, így biztosan nem mehetnek a dolgok tovább, de csak fújták a magukét. Aztán tegnap, szeretett iskolatitkárunk nyugdíjazása alkalmából tartott kis partin a kollégám megint csak mellém keveredett és újra szidott mindenkit, aki korlátozni akarja az autós közlekedést. Mondta ezt úgy, hogy saját bevallása szerint gyalogosan kb. 20 percnyire lakik az iskolától, de sosem gyalogol. Az elmúlt három évben legalább három különböző, hatalmas SUV-val láttam. Tegnap újra egy új, tankméretnyi fehér Audival érkezett. Meg is kérdeztem, hogy új-e az autó, amire bevallotta, hogy bérleti konstrukcióban van nála, kb. évente, vagy még gyakrabban kap így új kocsit, amit havi EZER euróért használ. De megéri - így ő, mert a benzinen kívül mindent a bérbeadó cég fizet. Hurrá, már izgultam, hogy ez a tetemes összeg, amit havonta perkál, nem fedezi a jármű költségeit. Az amúgy nyugdíjas egykori iskolaigazgató, aki most egyszerű tanárként dolgozik nálunk, egy viszonylag csöndes fickó, bár nekem már többször kifakadt, ha bármi pluszt kellett csinálni. De a visszahúzódónak tűnő emberben egy igazi, megveszekedett őskövület él (katolikus iskolákat vezetett), akinek a fia is ultrakonzervatív politikus. Már értem, hogy miért fordul lassan vissza Berlin a zöldpolitikától az autósok támogatása felé. Amikor a generációnk felelősségére próbáltam meg figyelmeztetni, csak fújta, hogy túl sokan élünk a földön és nem lehet, hogy a német gazdaság a zöldpolitika miatt veszteségbe forduljon. De ha nem lesz Föld, nem lesz gazdaság sem - bár ez őt, közelítve a hetven felé úgy látszik egyáltalán nem érdekli. Még a földtörténeti klímaváltozásokat is érvként hozta föl, hogy megtörténik ez nélkülünk is, de a folyamat gyorsaságára nem tudott mit mondani. Nem is az a legnagyobb baj, hogy képtelen kiemelni a seggét a kocsiból, sokkal inkább az a gondolkodás problémás, ami mögötte áll: nekünk, németeknek minden jár, a többiek meg csak a bajnak vannak, hiszen miattuk túlnépesedett a bolygónk, ráadásul még ide is jönnek a nyakunkra problémázni. Először éreztem meg egy németben azt, ami az országot a második világháborúba vitte. Ijesztő, hogy a politikailag korrekt külső mögött még mindig ott húzódik ez a mélyben makacsul és földolgozatlanul. Ez az önző mentalitás jóléttel és a fogyasztói szemlélettel ötvözve juttatott el minket oda, ahol vagyunk, és ez a hajthatatlan szűklátókörűség akadályozza meg, hogy bármilyen esélyt kapjanak az utánunk jövők.