A Keresztapa nyomában

Megnéztem a filmet előtte, megnéztem utána, a szigeten pedig bejártuk A Keresztapa forgatásának helyszíneit - is. Február elején egy hetet töltöttünk Szicíliában és bármikor indulnék újra. A nap sütött, a tenger csodálatosan kék volt, mindenhol színek és történelmi emlékek. Körbeautóztuk a partot, de be-bementünk a sziget belsejébe is. Taormina nekem egy kicsit csalódás volt, Csontváry, te nyertél. Az Etna viszont nagy kedvenc lett: minden oldaláról láttuk, sőt, hazafelé, a késői repülőúton még felülről is megnézhettem némi tüzes pöfékelését a koromsötétben. Palermo pont annyira volt koszos, kaotikus, lepukkant és zsúfolt, mint ahogy az ember azt elképzeli. Nem szeretnék ott élni, de így a távolból persze azt mondom: egzotikus. Az út szélén mindenfelé 70-80 centért árulták a friss narancsot, egy tonnával szerettem volna magammal hozni, annyira finom volt. De vissza a Keresztapához: a filmben jellemzett figurák - azok a hangok, azok az arcok, az a mimika - folyton fölbukkantak élőben is. Rég elfeledett olasz mondatok jöttek elő a tudatomból, hiába, Itália minden zuga a szívem közepe. Ebből is látszik, mekkora nagy szívem van. :)

Itt ült Al Pacino is valamikor

Képkocka a A Keresztapából