Még mindig talány, hogy miért kapott kegyelmet egy pedofil ügy eltitkolásában érintett férfi és ez nagy valószínűséggel már nem is derül ki. Szerintem nincs ezen mit túlbeszélni: ismert valakit, aki ismert valakit, aki ismerte Balog püspököt, aki ismerte a volt köztársasági elnök asszonyt... A mi kutyánk kölyke nem lehet bűnös, még ha az, akkor sem és kész. Ennyi. A botrány lassan elcsendesedik, mindenki lemondott (kénytelenek voltak, amikor megérkezett a selyemzsinór), Balog Zoltán pedig még mosakszik egy kicsit: "...
mindenki hibázik, Jézus tanítványai is hibáztak, példaként említve Pétert, aki bár megtagadta Jézust, megbocsátottak neki." És milyen igaz. Nincs az a bűn, amit néhány ima elmormolásával nem lehet semmissé tenni. Csak sajnos azok a gyerekek, akik érintettjei a borzalmas ügynek, hiába imátkoznak, az ő életükből nem tűnik el három miatyánktól a trauma. Engem megpróbáltak nagyon vallásosan nevelni. Amolyan falusi módon: hittan, vasárnapi mise, álszenteskedés. Nem jött be. Ahogy nőttem, úgy láttam át az álságosságát, a szenteltvízzel mosdatott hamisságot, a hideg templomban elharsogott szentbeszéd hazugságát. Krisztus nem ezt akarta, amit a tanaira építettek. Az egyház (igen, a református is) erőszakszervezetté lett, harsogja a maga igyál vizet igazságát, miközben a potentátjai bort vedelnek. Az ő bűneik bocsánatosak, így nyugodtan gázolnak át mindenen és mindenkin. Én szeretném azt hinni, hogy valahol egy új próféta fonja már a kötelet és igaz dühvel kikergeti ezt a sok semmirekellőt a templomokból. Már alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése