Nem titok (bár nem is dicsőség), hogy elmúltam hatvan. A korosztályom női tagjai lassan mind nyugdíjba mennek Magyarországon. Én húzom még az igát egy darabig. Néha arra gondolok, hogy talán nem is baj, ha dolgozom, talán segít fitten tartani magam. Mivel egyre kevesebb óraszámban tanítok (a betegségem és a korom miatt is csökkent a kötelező óraszámom), egyre több a szabadidőm. Olyannyira, hogy hosszú évtizedek óta nem volt ennyi időm magamra. És nagyon élvezem. Újra elővettem a régi dolgaim: le kell fogynom, vissza kell hoznom az angolom, írni kell, sok könyvet olvasni, utazgatni...Nem csak időm, pénzem sem volt még soha ennyi, szóval mindenre jut szépen: tornázom, applikációval tanulok, amikor csak tehetem utazom (ami már csak a folytonos hazamenetel miatt is rendszeres program) és olvasok, olvasok, olvasok. Már csak arra kell ügyelnem (sajnos a cukorbetegségem miatt a normálisnál is sokkal jobban), hogy minél tovább éljek és élvezhessem az életet. Rajta vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése