Feldúlt kommentelők a hír alatt, miszerint Magyarországon sem lehet az iskolákat 20 foknál melegebbre fűteni. Ment többek között a durva Ukrajnázás, hogy miért mi fizetjük meg az ő háborújukat. Már régen nem várok el empátiát az emberek többségétől. Önzőek, irigyek, rosszindulatúak vagyunk. Ráadásul kettős mércével mérünk és gyakorlatilag nincs is memóriánk. Az egyik nap kikacagtatta a kormány a takarékoskodásra intő nyugati kormányokat - ilyen, ugye, Magyarországon elképzelhetetlen, hiszen ide dől az olcsó energia, hála a jó orosz kapcsolatoknak. Másnap kiderül, hogy egyáltalán nem bővelkedünk az energiaforrásokban, s ami jön, az is bitang drága és nekünk is takarékoskodni kell. A diktatúrák nem ismerik a hála fogalmát, nem is értem, miért nem tanultuk ezt meg. Használnak minket, aztán úgy hajítanak a szemétdombra, mint a sicc. (Nincs ez amúgy a magyar politikában sem másképp: amíg hasznára vagy a klientúrának, békén hagynak, de ha fel mered emelni a szavad, csak egyszer is, kicsinálnak, lásd pld. Hegedűs Zsuzsa esetét.) Szóval most a magyarok a rövidnadrágos-pólós téli otthonlétet féltik, ami eddig is nonszensz volt. Én falusi lány vagyok, mi mindig takarékoskodtunk az árammal, a vízzel és a fűtéssel is. Kicseréltük az ablakokat, leszigeteltük a házat, most pedig a napelemek következnek. Ha ez is meglesz, kitaláljuk, milyen fűtésre érdemes átállni a gázfűtés helyett. Szépen, lépésről-lépésre dolgozunk azon, hogy minél kevésbé pazaroljunk és olyan alacsonyra csökkentsük az energia-szükségletünket, amilyenre csak lehet. Mindezt száz százalékig önerőből valósítottuk meg. És nem a mostani krízis miatt. Hanem mert a józan ész ezt diktálja. Persze, könnyű nekem, aki Berlinben keresem meg a pénzt, de hozzám se vágott senki eurómilliókat. Minden fillérért megdolgoztam, megdolgozom. Mint ahogy a nővéremék is otthon. Az egykori családi házat már évekkel ezelőtt kétlakásos társasházzá alakítottunk. Eddig is tudható volt, hogy nincs végtelen energiautánpótlás, most szembesült vele a magyar lakosság, hogy mennyire nincs. Ha eddig is úgy takarékoskodott volna mindenki, ahogy amúgy felelős polgároktól elvárható lenne, nem itt tartanánk. Persze egyszerűbb háborús infációról ordibálni, mint belátni, hogy az elmúlt évtizedekben az ország nem sokat tett a legalább úgy-ahogy fenntartható fejlődésért. Igazi csóró mentalitás volt jellemző: pénzhez jutottunk, eldőzsöltük. Most nézhetjük a gyönyörű stadionokat, a letérkövezett főtereket, a kilátókat, a síkvidékre épített autópálya alagutakat (nem hittem a szememnek, amikor átmentünk rajtuk), a mellékutak nélküli körforgalmakat... gondolom mindenki tudná még folytatni. Szerintem nem jajgatni és másokat bűnbakká kikiáltani kellene, hanem racionálisan átgondolni, hogy mit tettünk rosszul és megpróbálni teljesen új szemlélettel tervezni a jövőt. Egyáltalán: meg kellene tanulni hosszú távra tervezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése