Majd ha már letettek valamit az asztalra, akkor arcoskodjanak - horgadnak föl rendre nénik és bácsik, ha fiatalok szólnak bele a közös ügyeinkbe. Nos, hát akkor nézzünk erre az asztalra tevésre konkrét példákat, mondjuk az én általános iskolai osztályom közjóhoz való hozzájárulásait: a csapatból nyolcadik után ketten mentünk gimnáziumba, talán hatan szakközépbe, a többiek szakmunkások - varrónők, szakácsok, eladók, szerelők, hentesek - lettek, diplomát hárman szereztünk. Egy srác gyerekorvos, ő vitte a legtöbbre, ami azért is különösen szuper, mert az általánosban egyetlen tanár sem volt, aki fölismerte volna a képességeit. Én Berlinben tanítok, amit nevezhetnénk akár sikernek is, én inkább vállalható kompromisszumnak hívom. Viszont így nem a magyar asztalra pakolom le a munkám gyümölcseit. A harmadik diploma textilmérnöki, de sajnos ez nem túl sokáig hozott hasznot megszerzőjének. (Így persze az ő asztalrésze is hamar üres lett.) A huszonnégy egykori gyerekből öten már nem élnek. Ebből tudtommal három halálesetben része volt az alkoholnak, a másik kettőről ezt nem merném felelősen állítani. A pia tönkretette további négy ember életét. (Ez így összesen közel a létszám harmada.) Van egy tag, aki a börtöncellák alapos ismerője lett. A felelősségre vonás elől lépett le (disszidált) két másik srác, közülük az egyik szerencsére jó helyre került és tisztességesen dolgozik, rendesen meg is él belőle (amit az itthon maradottakról nem minden esetben állíthatok). A másikról sajnos nem tudok. Az a lány, aki tizenöt évesen férjhez ment és folyamatosan gürizett, már régen nyugdíjas, de a nők negyvennel hamarosan sorban inaktivizálják magukat a nők (már ha ugyan ilyen magas infláció mellett megengedhetik maguknak, hogy ne dolgozzanak). Biztosan vannak jobb helyen lévő iskolák, ahonnan többen lettek valóban sikeresek, Felcsút például biztosan ilyen. De szerintem mi hozzuk a nemzeti átlagot. Szóval van azon az asztalon minden: válás, ital, autólopás, kis ház és kert, gyerek utáni hiábavaló vágy, elzüllés, családi tragédia, unokák, részletre vett autók, elavult tudás, hasznavahetetlen szakiskolai végzettség, minden, ami így hatvan körül a múlthoz kapcsolódik. És itt a "múlt" sajnos hangsúlyos. És mi akarjuk megszabni, hogy az utánunk jövőknek milyen életük legyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése