Ha az iskolában udvari ügyeletben vagyok, gyakran mellém csapódnak a régi tanítványaim. Volt egy szuper osztályom, négy évig tanítottam nekik matekot és természettudományt és velük egyáltalán nem éreztem munkának, amit csinálok. Ma a szakadó esőben behúzódtam az eresz alá, amikor három srác odajött. Ketten ikrek, a mai napig szinte megkülönböztethetetlenek számomra. Elkezdtünk a karácsonyról beszélgetni. Aztán teljesen váratlanul az egyikük elmondta, hogy az ünnepek előtt meghalt az anyukájuk. Először még reménykedtem, hogy hátha félreértettem, de nem, sajnos nem. Háromszor kérdeztem vissza, harmadszor már bőgve. Ismertem az anyukájukat, többször beszélgettünk, a távoktatás alatt rendszeresen. Mindig mosolyogva mondta, hogy a férje egyáltalán nem ért a számítógéphez, így mindig rá marad a gyerekek támogatása. Tudtam, hogy rákkal küzd, évek óta harcolt. Emlékszem, amikor a srácok elmesélték, hogy kórhában van, mert agydaganattal műtik. De utána úgy tűnt, hogy fölépült. A legutolsó találkozásunkkor megkérdeztem, hogy van, és reményteli volt, amikor egy új terápiáról mesélt, ami esetleg végleges segítséget jelenthet a számára. Hát nem sikerült. Ott állt előttem két kajla tizenkét éves, és majdnem megszakadt a szívem értük. Hazafelé beugrott egy másik veszeteség. Ez még Magyarországon történt, szintén tanárságom alatt, jó régen. Az egyik tanítványomnak december 24-n halt meg az édesapja, akiről pár héttel azelőtt derült ki, hogy agydaganata van. És ilyenkor hosszan elgondolkodom, hogy vajon elég megértő vagyok-e Anyukámmal, aki szintén kisgyermekként veszítette el az édesanyját. Mesélték a rokonok, hogy sosem felejtik el, ahogy vékony kislányként ott zokogott a temetésen. Micsoda veszteségek. Anyukámról pontosan tudom, hogy sosem heverte ki a traumát. Csak reménykedni tudok, hogy ezek a srácok földolgozzák azt. Annyira szépen fogalmaztak ma délelelőtt. Azt mondták, talán jobb is, hogy meghalt az anyukájuk, mert így nem kell tovább szenvednie. Én sírtam, ők nem, de olyan fájdalom tükröződött a szemükben, amilyet csak ritkán látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése