Rokkantkártya

Kipróbáltam, működik. Magyarul borzasztóan hangzik, hogy súlyosan fogyatékos vagyok, de valahogy a német "Schwerbehinderung" nekem mégsem olyan szörnyű. A cukorbetegségemre kaptam. 2016-ban tört rám hirtelen az 1-es típusú cukorbaj, annak minden borzalmával: napi többszöri inzulininjekció, táplálkozási korlátozások, rosszullétek, hogy a következményektől való félelemről már ne is szóljak. Folyamatosan orvosi ellenőrzés alatt állok, mindig észnél kell lennem, számolnom kell a szénhidrátokat, figyelnem kell, nehogy leessen, túlzottan fömenjen a vércukorszint. Ha valami, hát ez tényleg probléma. Az oka nem ismert, elvileg fiatalon jön elő, talán még hálás is lehetek a sorsnak, hogy csak ötven fölött lettem gyógyíthatatlan beteg. Ez van. Az iskolában szóltak, hogy próbáljam meg ezt a fogyatékossági státuszt megszerezni, mert bizonyos kompenzációkkal jár. Online intéztem mindent, beadtam a papírokat, az orvosom megírta a szakértői jelentést, és minden gond nélkül megkaptam a kártyát. Ez adókedvezménnyel jár, nem kell a suliban a szünetekben ügyelnem, hetente két órával kevesebbet kell tanítanom és számos kulturális intézménybe olcsóbb jeggyel mehetek. A slusszpoén az, hogy 2016-ig  visszamenőleg megkaptam azt az adórészt, amit nem kellett volna befizetnem. Talált pénz, nyaralásra fogom költeni. Persze szívesen lemondanék minderről, ha újra egészséges lehetnék, de nincs visszaút: a kártyán is az áll, hogy örökre szól. Nos, a múlt héten próbáltam ki először, amikor a barátnőmmel elmentünk tulipánokat nézni és fényképezni a Britzer Gartenbe. Nem volt túl szép az idő, elmentem ma újra. Ma végre kisütött a nap, voltak is rendesen. Azt sosem fogom megérteni, hogy a nyugdíjas csoportok miért a hétvégét választják a kirándulásra, mikor hétközben nekik is kényelmesebb lenne a sokkal üresebb parkban. A tömeget leszámítva - és azt, hogy eddig még nem sikerült a tönkre ment objektívet megjavíttatni - nagyon klassz volt.