Balfék

Azért a szépet előbb-utóbb észreveszem

Tényleg egy igazi kétbalkezes balfék vagyok. Finomabban fogalmazva: ügyetlen. Nincs fantáziám bútorok összeszereléséhez, képtelen vagyok egy szerelési útmutatót követni, sőt, ami még nagyobb szégyen: egy húsvéti kalács fonása vagy egy origami figura hajtogatása is meghaladja a képességeim. Pedig képzett cukrász vagyok és jelenleg éppen tanár. Én vagyok az a reklámbeli figura, aki csúnya de finom dolgokat hoz össze. Amikor új objektívet rendeltem, egész úton hazafelé azon pánikoltam, hogy biztosan nem tudom majd a géphez csatlakoztatni (tök egyszerű volt). A vizuális érzékelésem nulla, képtelen vagyok egy arcot vagy egy formát megjegyezni. A nővéreméknél lelkesen megdícsértem az előszoba színét, ami, mint kiderült hosszú évek óta ugyanolyan - és nekem föl sem tűnt, pedig szünetekben naponta megfordulok náluk. Hogy mindez miről jutott eszembe? Rendeltem egy új hátizsákot, mert a régi három év használat után több sebből is vérzik, kilyukadt, kifakult, megérett a cserére. Mivel imádtam, mindent bevetettem, hogy egy pont ugyanolyat találjak és sikerült az Amazonon az utolsó darabot kifognom. Ma megérkezett a zsák és ahogy kivettem a csomagolásából, megláttam az alján is egy cippzárat. Egy esővédő volt belehajtogatva. Milyen praktikus, nem áznak szarrá a cuccaim, ha zuhog - gondoltam örömmel, majd - három év használat után - eszembe jutott a régi zsákot is alaposabban megszemlélni. Igen, azon is ott van alul a cippzár, ami egy pont ugyanolyan esővédőt rejt. Így három év után és kidobás előtt igazi felfedezés. :)