Jaj, anyám, kócsolnak

Potsdam

Tíz évvel ezelőtt, kb. ez volt az előzménye Berlinbe költözésemnek. Persze nem szó szerint, csak nagyjából. :)

Van az úgy, hogy az ember lába alól kihúzzák a talajt. Hogy az egyik átlagosnak induló reggelen a munkahelyi kávé mellé az obsitot is megkapod. Persze mindenkinek azt mondod, váratlanul, előzmények nélkül raktak utcára, de valójában már hónapok óta tudod, ha te nem lépsz, akkor az élet rúg fenékbe. Mégis fáj. Sokáig sajog a helye. Furcsa egybeesés, de éppen most jár le egy húszéves életbiztosításod. Így legalább van pénz a számládon, legjobb, ha egy hosszú szabadságnak fogod föl az egészet. Majd csak lesz valahogy. A rend kedvéért megpályázol néhány állást, de az emberélet útjának felén – a fenét felén, a kétharmadán, ha az optimista verzióval számolsz – nem vagy piacképes. Naná, hogy válaszra se méltatnak. Hát akkor itt az idő saját bizniszbe fogni. Régi osztálytárs honlapot rak össze, barátnő dizájnol, hasonló cipőben járó kollégák biztatnak, te lelkesedést mímelsz, indul a kajás oldal. Nehogy már ne kaparj össze néhány százezret havonta. Az első hetekben szórakoztató cikkeket meg képeket töltögetni, de a potenciális hirdetők hívogatásához már sehogy sem fűlik a fogad. Inkább beiratkozol egy alibi webszerkesztői tanfolyamra. És cukrásznak tanulsz, mert az most olyan trendi. Miközben kevered, formázod, kened, szeleteled a ronda, de finom sütiket, magadra szedsz uszkve tíz kilót. Az sem tesz jót körvonalaidnak, hogy a nap fennmaradó részén a tévé előtt heversz édességet zabálva. Ha egyáltalán megszólal a telefon, tuti, hogy víztisztító berendezést, atkátlanító porszívót, könyvsorozatot vagy wellness hétvégét akarnak rádsózni. Az egyetlen pasi, aki még keres, a banktisztviselő: naponta kétszer próbál meg rávenni, hogy fizesd ki folyószámla tartozásod. Mert a munkáddal együtt a hitelképességed is elveszítetted.  Aztán, amikor fektedben próbálod meg az asztalról a kanapéra lavírozni a laptopod, mert fölülni is lusta vagy és összetöröd az amúgy méregdrága jószágot, belátod, nem mehet így tovább. Persze nem azért mész el egy egész napos, újrakezdésről szóló kócs izére, mert érdekel, hanem, mert az egyik barátnőd megkért rá. A biztonság kedvéért fölhúzod az órát reggel nyolcra, nehogy elaludd a tízes kezdést. Indulás előtt belenézel a tükörbe, de bár ne tetted volna: egy tésztaképű öreg tyúk bambul vissza rád. Ez lennék én? – kérdezed magadtól, de a lelked mélyén reméled, hogy te a másik vagy: az a sportos, okos, összeszedett, vékony, fiatalos, magabiztos nő, aki hátul áll, csak nem látszik ettől a kövér valakitől. Vágsz néhány pofát, és rájössz, hogy tíz évvel fiatalabbnak látszol, ha mosolyogsz. Ezután le sem fagy a vigyor az arcodról. Behúzott hassal lépsz a terembe, ahol minimum százötven hozzád hasonló lúzer várja a csodát. Ettől egy kicsit megkönnyebbülsz. De hol vannak a pasik? – nézel körül. Combok és mellek mindenütt. A levegőtlen helyiségben hamar elálmosodsz, és csak arra kapod föl a fejed, amikor az annyi idős vagy, amennyinek érzed magad szöveget nyomják. - Na persze, pont úgy nézek ki, mint aki huszonöt – gondolod némi éllel és hangot is adsz kételyeidnek. A közönség nevet és megtapsol. Zavartan elpirulsz. A legkevésbé sem szeretted volna magadra terelni a figyelmet. Most hogyan ásítozol tovább, ha mindenki téged néz?  Záporoznak az okos tanácsok: ha szereted a munkád, de elégedetlen vagy a körülményekkel, beszélj a vezetőddel! - Már ezért megérte eljönni. - Írd össze az erősségeid! - Ezt épp a múltkor láttam egy amerikai filmben. - Keresd meg, kik a hőseid! - George Clooney, ezerszer is George Clooney. Aztán mutatnak egy idővonalat, amiből kiderül, hogy a múlt és a jövő között a jelen van. – Hogy ez mekkora! - Ha dühös vagy, akkor a múltban élsz, ha szorongsz, akkor a jövőben – derül ki. - De hol tart az, aki hajnalban szorong, aztán egész nap embert tudna ölni? Délután magabiztosságot erősítő vörksopot tartanak. Mindenkinek meg kell fogalmaznia a mostani élethelyzetében fölmerülő nagy kérdést. Na, ez legalább egyértelmű: mi a francot csináljak a hátralévő tíz, húsz vagy ki tudja hány évben? A tréner azt javasolja, hogy listázz, lajstromozz, írd le a félelmeid, a reményeid, az álmaid és tűzz ki kisebb, nagyobb célokat, aztán majd csak megkapod a választ. A lényeg, hogy minden napra írj elő magadnak konkrét feladatokat.  Hát ezen ne múljon – adod meg magad, és elhatározod, hogy hazafelé veszel egy vonalas spirálfüzetet, amiben még ma elindítod az önfejlesztést. Be is térsz az első hipermarketbe, ahol percek alatt elveszíted az önkontrollt. Háromféle sajttal, füstölt tarjával, mangalica kolbásszal és negyed kiló cukrozott mogyoróval jutalmazod meg magad. A kasszánál hozzácsapsz még néhány szelet csokit is. Csak otthon jut eszedbe, hogy elfelejtetted a füzetet. Nem baj, majd holnap – fogadkozol szalonnát katonázva. Holnap tényleg új életet kezdesz.