Áll egy potrohos, minden ízében a múltat képviselő bácsi egy pulpituson és óvodásokat megszégyenítő infantilizmussal csúfolódik. Valamikor így tanultam: a frusztráció regressziót hoz, ami agresszióba torkollhat. Hát igen, ha valami nem úgy megy,nem megy minden úgy, ahogy szeretné, megértem, amiért frusztrált: a gazdaság romokban, óriási a hiány, a kínaiak és oroszok seggében vagyunk, Trump se biztos, hogy bejön, az olaszok ellavírozták tőlünk magukat, nincs befogadó EU-fakció, rohamosan öregszik a követőtábor, nem jön a lóvé, amit az olajozott gépezetbe simuló gazdasági háttér (nagyrészben maga a bácsi) a saját javára fordíthatna. Márpedig pénz kell, s bár a közösségtől elzabrált javak egy része hozza a hasznot, nem elég a folyton éhes hiénafalka etetésére, annál is inkább, mert a következő generáció már nagyon türelmetlen (lásd Magyar Pétert: hiába csak a legjobb tanítványok képesek a mester kihívására). A regresszió az ellenséggé kikiáltott ellenfél kisiskolás színvonalú csúfolásában és ostoba, végtelenül leegyszerűsített üzenetekben mutatkozik meg: háborúpárti baloldal, Soros, (az én apukám erősebb), dollárbaloldal, Gyurcsány, Brüsszel (ad vissza a kislapátom), Soros fia, háború, háború, csak én, egyedül én, csak bennem, senki másban...és a potrohos óvodás maga jelentkezik apukának: ijesztget (jön a mumus), aztán ölbe veszi megszeppent híveit, megsimogatja a buksijukat, még a fülükbe súg valamit a zsákos emberről, miközben kilopja a zsebükből a kakasos nyalókát. Az agresszió egyelőre még csak verbális, de úgy már csúcsra járatott. Ha ez sem volna hatékony (az lesz), akkor jön az igazi megtorlás. Na, attól óvja meg az ég az országot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése